Szabadidős blog

Budapestről indultam a Soroksári útról Dunaharaszti felé az 510-es úton, míg az 51-esre nem csatlakozik Taksony után. Az 51-esen egészen Dömsödig mentem. Az 51-es út helyenként hagy kívánni valót maga után, pl.: Kiskunlacháza kivezető szakaszán. 

Vasárnap reggel 7-kor ébredés, a tegnap este gondosan összeszedett holmikat, a reggel készült szendvicsekkel kiegészítve elindultam a Lágymányosi-híd 103-as buszmegállójába, ahol felvettek, és indulhattunk Róka-hegyre. Érkezés, laza bemelegítés, és indult az első V-ös út. Idén először voltam sziklát mászni, ez életem kb 3. vagy 4. alkalma (nem emlékszem, hányszor voltam Bajóton). Első 2-3 út annyira nem volt élvezetes, V és V+-ok voltak, de nem éreztem magam formában. Viszont ahogy telt az idő, egyre jobban és jobban ment, ami jót tesz az önbizalomnak és a kedvnek. A nap végére maximálisan elégedetten indultam haza. 

Jó ideje (kb 14 éves korom óta) szeretnék kicsit hízni, mert alacsony termetem miatt enyhe komplexusom van. Valahogy nem tudok elrugaszkodni a 63 kg-tól, akárhogy próbálom. Egy testtömegindex kalkulátor szerint a maximum tolerálható a 68kg lenne a magasságomhoz. Eredetileg 66 utána 70kg-ot akartam kitűzni célul, de így legyen akkor az arany középút.

Idén kicsit talán hamarabb sikerült elkezdeni a túrákat, de még nem jutottam el sok helyre. Az első Dunaújváros felé vitt akárcsak tavaly is, de most haza is tekertünk onnan. Adatok

• Távolság: 142km
• Idő: 5:00
• Átlag sebesség: 28,5 km/h
• Hőmérséklet 31 fok

Háát, van mit bepótolnom. Sok ideje nem írtam, ennek a legfőbb oka a lustaság volt. Most viszont megint kedvet kaptam. Az új hobbim pedig az, hogy bringát akarok szerelni. Ehhez pedig feladat kell. A feladat adott, építenem kell egy városi bringát. A mostani Fuji túl szép, túl drága, a Giant szintén. Az egyik hegyi a másik országúti. 

Úgy terveztem, hogy egy single speed bringát építek, első/hátsó országúti fékkel, és lehetőleg használt alkatrészekből. Ez nem igazán jött össze. Első lépésben megvettem egy Csepel Royal pályaacélvázat villával, Csepel stucnival és kormánycsapággyal. Ennyivel kevesebb az én dolgom. 

És igeeen, újra van lehetőségem ping pongozni. Nagyon boldog vagyok. Egyelőre minden csütörtökön, délután 2 órát ütögetünk. Lassan, de biztosan jön vissza a régi forma. 

Eljött a várva várt február 13-a. A "jegyet" már 2010 decemberében lefoglaltuk, kifizettük, szinte egy örökkévalóságig kellett várni. 780m-ről 1782m magasságig mentünk fel. A hótalp a kevés hó miatt elég későn került fel. A távolság mindössz 3km volt a csúcsig, ezalatt kellett 1002 métert menni fölfelé. Nehezebbre, fárasztóbbbra és hosszabbra készültem. Ehelyett egy jót hülyéskedtünk, nevetgéltünk végig :)

2011-es első túránk immár a második alkalommal a Rám-szakadékhoz vezetett. Kora reggel találkoztunk Bzz-nél, és a szilveszterről megmaradt virsliket megfőztük reggelire. Én a magam részéről jól tele ettem magam :) Indulás előtt egy gyors autóról jégkaparás (tehát az idő ideális volt), majd a GPS küzdelmes belövése után irány Dömös. 

Ma ismét egy outis túrán voltam a kollégámmal. Íme az útvonal:

Nagyobb térképre váltás

Tegnap (szombaton) megint 120-at tekertünk, ezúttal északnak indulva. 

Nagyobb térképre váltás

Tegnap (vasárnap) egy kollégámmal, és barátjával túráztunk egy jót a kellemes nyári melegben. Az elsődleges cél átmenni a Pentele hídon ami az M8-ason van. 

Nagyobb térképre váltás

Azt még nem is gondoltam át mióta beértem a célba, hogy mennyire volt ez jó vagy rossz élmény. Most megpróbálom. 

Korán érkeztünk, alig 7 óra után vettük át a rajtszámot. Kajálás és öltözködéssel igazából gyorsan elment az idő, alig néztünk szét. Én még vettem egy X-Fuel Maraton gélt. A rajthoz állásról majdnem lekéstem. Nagyon izgultam, a pulzusmérő is erről tanúskodott, mert 120-at is mutatott néha. Amikor végre elindítottak minket, még nagyon furán éreztem magam. Első maraton, sok minden járt a fejemben, pl az, hogy tartanom kell a saját tempómat, de erre képtelen voltam. Amint úgy éreztem bírom, próbáltam tartani a tempót, vagy előzgettem. Hamar elfáradtam, de szomjas vagy éhes nem voltam soha. Az első frissítőt észre sem vettem, a másodiknál megálltam, és víz helyett oda álltam ahol "iso"-t kínáltak. Nagyon finom és édes volt. Ezután már csak egy frissítőnél álltam meg, kettőt kihagytam, mert mindig volt elég a kulcsomban. Enni egy műzliszeletet ettem kb féltáv után nem sokkal, és 50 km-nél megettem a gél-t is. Nem vártam meg amíg éhes leszek. 

Hát igen, nincs már messze. Az edzéseket nem vittem túlzásba, nem voltak szabályok stb... de nem is nyerni megyek :) Ez az első maratonom, és az a cél, hogy viszonylag jó fizikai állapotban végig tudjam tekerni a közép távot(68 km). Mellesleg utolsó ne legyek, és ne legyen műszaki probléma sem. Pont 3 napja szakadt el a láncom a Hárs-hegyen, amit egy jobb minőségű SRAM lánccal helyettesítettem.

Problémás dolgok:

• Lánc: A tegnapi "edzésen" (HHH és környéke) kétszer esett le a láncom belülre, és egyszer kívülre. Talán mind kettő kivédhető. Amikor belülre esett le, akkor közepes terhelés alatt váltottam a legkissebb lánckerékre. Talán ha állítok a csavaron ami nem engedi annyira ki a váltót, az segít, és megpróbálok időben váltani, kis terhelés alatt. Egyszer kívülre esett, amikor a legnagyobb lánckeréken volt a lánc, és nagy sebességgel, bazi nagy bukkanón mentem át. Leugrott...
• Pulzus: a min 65 a max 196. Úgy tervezem, hogy 140 és 180-at állítok be az órámon inzone-nak. Fogalmam sincs mennyire lesz jó. A tegnapi tekerésen (netto 3h) 194 volt a max, és 155 átlag pulzussal mentem. Ebből 2 óra volt 130 és 180 közt, alatta 18, fölötte 28 perc. De úgy gondolom 18 fölé nem lenne jó menni, csak tényleg nagy emelkedőknél. Meglátjuk, ezen még agyalok

Kicsit izgulok. Félek, hogy a verseny szellem felül kerekedik és félholtra fogom hajtani magam. Izgulok a bringa műszaki állapota miatt is, bizonyos alkatrészek nem túl megbízhatóak, amiket még nem cseréltem le. Pl a hátsó váltó. 

Remélem, hogy jó buli lesz, és nem kell idő előtt feladnom a versenyt :)

Legtöbbször a Budai-hegyekben kötünk ki. Az általános útvonal: Irhás-árok, Normafa, János-jegy és ha van erőn a Hármashatár-hegy felé is még elmegyünk, és a Hűvösvölgyin jövünk vissza. Mivel mostmár van pulzusmérő órám, az Irhás ároknál sikerült megmérni a  max pulzusom, 196. Szerintem az életkoromhoz (25) ez megfelelő. A min pulzusom 70-75 lehet, de ezt még "szakszerűen" nem mértem meg. Szakszerűen úgy, hogy amikor reggel felkelek, akkor rögtön végezni egy mérést. Ez néhány reggelen megismételni, és a mért értékek közül a legkissebbet venni. 

A fenti útvonal a XI. kerületből indul, és a kis bemelegítős aszfaltos után, elég hamar kezdődik az aszfaltos, de meredekebb emelkedő, ami jó bemelegítés az Irhás árokhoz. Szerintem az Irhás árok és az utána következő szakasz a leg nehezebb, ha itt jól osztom be az erőm, akkor a többi már elég könnyedén megvan. A tegnap előtti menetnél nem jól osztottam be, és látványosan leromlottam. De igyekezni kell, mert közeledik a Dunamaraton.

Tegnap (mert megérdemlem) váratlanul (csak úgy) kaptam a feleségemtől egy Polar RS100 pulzusmérő órát. Mondanom sem kell, nagyon megörülem neki. A Dunamaratonra készülve akartam venni magamnak egyet a Decathlonban, de ennek sokkal jobban örülök. Főleg, mert nem ilyen jót, és nem ilyen árkategóriában nézelődtem :P

Ma reggel ki is próbáltam, de még meg kell szoknom. OwnZone limit beállítással használtam, 127 és 166 közé tette az InZone-om. A ma reggeli munkába bringázásom adatai:

• 34:51 mperc
• 138 avg pulzus
• 175 max pulzus
• Limits 166 és 127
• InZone 00:25:51 mperc
• Above 00:01 perc
• Below 00:07 perc
• 316 Kcal égetés

A magyar nyelvű doksiját olvasva, már könnyen elsajítítható a használata. A pántja mosogépben mosható, de a viselését meg kell szokni :) Az óra meg jól néz ki, nekem tetszik, könnyű és úszás közben is hordhatom, mert teljesen vízálló 50m-ig. 

• fékből ki kell akasztani a bowdent
• markolat le
• fékváltókar le, amit egy csillag csavar fog
• váltókar fel
• fékkar fel, és körülbelülre megszorítva, egyforma imbuszos csavarral
• fékbowden visszaakasztása
• Ez a lépés a legnehezebb, mert a váltókarhoz adott bowdent be kellett fűzni az első és hátsó váltóba. Nem írnám le a folyamatot, mert hosszadalmas, és ezek beállításáról sok leírás van a neten, és Shimano doksikban is (magyarul is).

Mostanában nagy takarításokban vagyok. Pénteken a láncot takarítottam meg egy kicsit jobban mint szoktam.

Az átlagos takarítás/karbantartás arról szól, hogy WD40-el áztatott ronggyal megtakarítom a láncot. Ez lehozza a koszt, és igazából meg is keni, de ezt száraz ronggyal letörlöm, és utána Neuzer műszerolajjal szemenként cseppentek. Nem szó szerint. Amikor kijön az első csepp, azt elég közel tartva a lánchoz, a láncszem magára "húzza", és ha elkampom a tempót, akkor ezzel a módszerrel minden szemre jut egy cseppnni olaj. Párat tekerek, és a felesleges óvatosan letörlöm. Ezt este csinálom, így reggelig van ideje az olajnak beszivárogni az apró résekbe, és nem fog összecsapni. Ilyenkor a váltókat is megtisztítom és szintén kapnak egy kis olajat. Most annyival egészült ki a folyamat, hogy a WD40 után, minden szem között kitakarítottam egy ronggyal. Nem volt gyors munka, de sok retek jött ki. A fogaskoszorú is kapott tisztogatást most. Szebb mintha új lenne :) És gyorsabb :P

Tegnap sor került az első "rendes" bakancs tisztításra is. Eddig csak szivaccsal megtisztítottam ha kicsit koszos lett, de most már ideje volt, egy rendes mosásnak is.

Régen annyival elrendeztem, hogy mosógépbe be és kész. De most "szakszerűen" jártam el. Úgy ahogy a Decathlon honlapján le van írva. Engedtem egy lavorba langyos vizet, pár adag folyékony szappan és a bakancs bele. (Eredetileg 10 percig akartam benne hagyni, de ott maradt 2 órát.) Utána egy nagyobb fajta, de puha kefével szépen megkeféltem kívül belül. Szép tiszta lett. Kicsit macerás munka, de remélem megéri. Most szárad. Nem tudom, hogyan kell szárítani, de nem talpon az tuti, mert akkor megállt benne a víz. Ezért fejjel lefelé száradt egy napot. Most állítottam talpra, már sokkal könnyebb, nem sok víz lehet benne.

Ez a Forclaz 50-es bakacs volt. 

Ma megint voltunk egy barátommal az Öregkő sziklán. Túl sokat nem másztunk, mert elkapott minket az eső, és ez meghatározó része volt a napnak. Már annak is örültünk, hogy kijutottunk végre együtt a természetbe, mert nem könnyű megszervezni sajnos. De végül sikerült és megérte.

Összesen kb. 2,5 órát másztunk, de megérte, mert most megtanultam az ereszkedést, és biztosítottam felülről is. Az elején megint volt bennem egy kis para, nem is kicsi (mondjuk elöl másztam az első két utat), de ez visszaállt a megfelelő mértékre. Aztán viszont eleredt az eső. Nem tudom mennyi kellett legyalogolni a községbe, de jó hosszúnak tűnt abban a nagy esőben :) Szerencsére átvettem a nadrágom, egy Quechua esőnadrágra (ami jó szárazon tartott), felül is lecserélte a ruhám, de csak egy széldzsekim van, ami 5 perc után átázott, de legalább nem volt melegem. Így viszont a kocsiban átvehettem a száraz holmijaimat. Sajnos a Forclaz 50 bakancsba jöttem a nagyobb tesó (Forclaz 500) helyett, így a lában is beázott kb 10-15 perc alatt, de talán több. Egész jól bírta, pedig nem vízhatlan. Talán impregnálom :D hátha...

Képek sajna nincsennek pedig nagy élmény volt, amikor szakadó esőben sétáltunk lefelé, a víz egyre nagyobb patakban zúdult lefelé és mi követtük a két partján lépegetve olykor meg ugrándozva. A sár lentebb már annyira laza volt, hogy minden lépés 5 vagy néha 10cm-el is arrébcsúszott a talpunk alatt. Mókás volt, és aki nem bakancsban járt arra felé, úgy járt mint a barátom, aki kétszel nem bírt ellenállni egy seggesnek, de csak jót nevettünk az egészen. Az esőgatya lett sáros csak. Nem volt semmi, nekem leglaábbis az első ilyen élményem volt. Nem fogom elfelejteni.

Azt kell mondjam, nagyon tetszett. Ha jól tudom ~70.000-ért vették, és szerintem ennyit meg is ér egy átlag embernek. Olyan átlag embernek, aki azért kihasználja a lehetőségeit. Apró beállításokkal nagyon szép eredményt lehet elérni. Pl amit szerintem ennél a gépnél nem érdemes az autómatára bízni, az a WB (fehéregyensúly) és az ISO érték beállítása. Azt javaslom, hogy a WB-t állítsuk be mindi kézzel, főleg ha nappal szembe kell fényképezni, akkor érdemes felsőhre állítani. Meglepő, de mégsem lesz hideg a kép :) Az ISO esetében én az ISOmax400-at ajánlom. Vaku nélkül is beltérben lámpafénynél egész jó képeket csináltam. A tesztképeken megnézhetitek. Egyébként ISO80 a legkissebb amit tud. Leteszteljük!

Tegnap munka után egy kollégámmal Szentendrét vettük célba. A cél, legalább 2-2,5 óra tekerés, de min. 50km. Az eredmény 3 óra tekerés lett és 63km + 2-2 sajtburger visszafelé :) Szükség is volt az energiára, mert az Árpád-hídnál előbb viharos szél, majd por, majd eső kapott el minket.

Szerintem a bringázás esőben igazán jó móka. Van persze nem kellemes része is. Pl rajtam csak sötétített napszemüveg volt, és ezt már le kellett vennem. Viszont a szembeszél miatt az esőcseppek erősen csapkodták a szemgolyómat. Aztán meg porral ment tele. Én erre azt mondom, hogy hozzá tartozik. Mint ahogy hozzá tartozik a bringázáshoz az is, hogy tele leszünk bogárral, megizzadunk, büdösek leszünk.... Ha mindezektől tartanék, akkor inkább kocsiba ülnék. 

Szóval az Árpád-hídtól Pesterzsébetig szakadó, néha viharos esőben toltuk. Szerencsére minden eszköz kibírta. A Ciclosport CycloMaster (CM) 4.1 km-óra, a Smart Krypton első lámpa és a Cateye TL-LD150 hátsó villogó. A láncom (mindig elfelejtek nektek képet készíteni) pedig már másnap estére rozsdás volt. WD-40-el letakarítottam, majd a Neuzer műszerolajjal  (amit nem régen vettem) megolajoztam. Most próbáltam ki, és öröm számomra, hogy kb 300km után sem volt hangos a hajtás, és nagyon koszos sem. 

Szerk (2010.06.29.)

A láncról nem is lesz kép soha, mert tegnap az Irhás árokban (vagyis már utána a Hárs hegyen) elszakadt. Valami olcsó Sunrace lánc volt.

Munka után, hogy kiszellősztessük a fejünket, és megmozgassuk a végtagjainkat, egy kollégámmal elmentünk telerni egyet a Csepel-szigetre. Indulás a munkahelyről (XI. ker.) érkezés az albérlet (Pesterzsébet) összesen 52km. 2km-el több, mint amit eddig valaha tekertem :)

Lementünk a Fehérvárin egyenesen a Nagytétényi útig. Az út második felén már bringaúton, ami egész jó minőségű volt. Az M0-áson áttekertünk a Dunán (még sosem voltam azon a hídon). Az M0 után Halásztelek-en keresztül Szigethalon, majd megállás nélkül visszafelé Szigetszentmiklós Fő utcáján. Dunaharasztit érintve a Csepel-szigeten keresztül visszaérkeztünk a Lágymányosi-hídig. Innen már elváltunk, és hazafelé vettem az utat. 

Nagyon kellemes volt, és a tempó - amit a kollégám diktált - is elég kemény volt. Legalább is nekem :) De nagyon jól esett. 

Nem beszéltem, de majd beszéljenek a képek a tájról, amit később feltöltök. Szerintem megyünk még arra...

Én csak egy hete ismertem meg ezt a fogalmat, de azonnal megtetszett a dolog. A lényeg röviden az, hogy egy gps segítségével "documentálod" az útvonalat amit bejársz, mondjuk kerékpárral, vagy gyalog túrán. Én legalább is erre a két célra fogom használni. 

Hozzávalók:

• Egy bluetooth képes mobile (az enyém egy 4 éves SE z710i)
• Egy gps adó készülék (később pontos típust mutatok) ~9,000 HUF
• eGPSTrack java alapú szoftver, ez ingyenes, de rengeteg ilyen szoftver van.

A telefont a szoftveren keresztül össze kell castlakoztatni a bluetooth képes gps modullal, és lehet indítani az új track-et. A szoftver használata minimális angolt igényel, de borzasztóan egyszerű. A honlapjukon dokumentáció is van, de itt is szívesen segítek ha valakinek kérdése van. Lehet térgépet is generálni hozzá, de én feleslegesnek találtam az én telefonommal.

Az eredmény pedig, egy exportált .gpx file, amit telóról fel kell tölteni bármilyen weboldalra, amit ismertek ebben a témában, ha nem, akkor pl ide.

A végeredmény:

A tracklogból exportált adatokat ráilleszti egy Google Maps-re, és máris tökéletesen látszik, hogy merre jártunk. Még magasság hisztogramot is rajzol, amiből kiszámolhatjuk, milyen szintkülönbséget menünk. Mindez egy ~9,000 Ft-os beruházással. ha az megvan, akkor akár mobilon is tervezhettek útvonalat. A határ a csillagos ég, illetve a rendelkezésre áló szoftverek tudása :)

Használjátok egészséggel.

Sziasztok Bringások és leendő Bringások!

Ma volt a 2010-es Critical Mass felvonulás, és először most, én is részt vettem rajta. Egyedül, de elmentem, és nem bántam meg. Nagyon jó volt a hangulat.