Ma megint voltunk egy barátommal az Öregkő sziklán. Túl sokat nem másztunk, mert elkapott minket az eső, és ez meghatározó része volt a napnak. Már annak is örültünk, hogy kijutottunk végre együtt a természetbe, mert nem könnyű megszervezni sajnos. De végül sikerült és megérte.
Összesen kb. 2,5 órát másztunk, de megérte, mert most megtanultam az ereszkedést, és biztosítottam felülről is. Az elején megint volt bennem egy kis para, nem is kicsi (mondjuk elöl másztam az első két utat), de ez visszaállt a megfelelő mértékre. Aztán viszont eleredt az eső. Nem tudom mennyi kellett legyalogolni a községbe, de jó hosszúnak tűnt abban a nagy esőben :) Szerencsére átvettem a nadrágom, egy Quechua esőnadrágra (ami jó szárazon tartott), felül is lecserélte a ruhám, de csak egy széldzsekim van, ami 5 perc után átázott, de legalább nem volt melegem. Így viszont a kocsiban átvehettem a száraz holmijaimat. Sajnos a Forclaz 50 bakancsba jöttem a nagyobb tesó (Forclaz 500) helyett, így a lában is beázott kb 10-15 perc alatt, de talán több. Egész jól bírta, pedig nem vízhatlan. Talán impregnálom :D hátha...
Képek sajna nincsennek pedig nagy élmény volt, amikor szakadó esőben sétáltunk lefelé, a víz egyre nagyobb patakban zúdult lefelé és mi követtük a két partján lépegetve olykor meg ugrándozva. A sár lentebb már annyira laza volt, hogy minden lépés 5 vagy néha 10cm-el is arrébcsúszott a talpunk alatt. Mókás volt, és aki nem bakancsban járt arra felé, úgy járt mint a barátom, aki kétszel nem bírt ellenállni egy seggesnek, de csak jót nevettünk az egészen. Az esőgatya lett sáros csak. Nem volt semmi, nekem leglaábbis az első ilyen élményem volt. Nem fogom elfelejteni.
